Emlékek: 3.rész: Beléd vágom a kis fejszét

"Lehet, hogy határozott vagy és magabiztos, de mindig gondolod át mielőtt cselekszel."

/Evy Dean/

*************************************************

-Hogy a balta vinné le azt az idióta káposzta lével töltött fejedet. -szitkozódtam az anyós ülésen.

-Mondtam már, hogy bocsánat és véletlen volt. -kapta fel a vizet Stefan.

-Nehogy, már neked álljon feljebb! Nem neked van a karodon egy 10 centis vágás! -fordultam hátra.

-Sajnálom érted?!

-Sajnálhatod is, mert, ha rajtam múlik, holnaptól, mehetsz vissza az iskola pad mögé. -fenyegetőztem.

-Ezt most nem mondod komolyan?! Egy ilyen kis malőr miatt?! 

-Itt vagyunk! -kiabálta túl Stefant, Josh, aki egész idő alatt csendben volt.

>Nem sokkal később<

-Auhhh... -szisszentem fel.

-Jó mindjárt megvagyok. -mondta az ápolónő, aki összevarrta a kezem.

Eddig már vagy negyvenszer varrták össze különböző helyeken a bőrömet, de még mindig nem bírom a tűt. Az egyetlen dolog, amitől tartok. Pár perc múlva vége lett a szenvedéseimnek. Az ajtó előtt Alice várt.

-Köszi az SMS-ed. -mondtam nem éppen jókedvűen.

-Bocsi, de mindenki azért izgult, hogy ne ő kapja az új társat. -mentünk az öltöző felé.

-Megszívtad, a nagyképű zöldfülűvel. -idéztem az üzenetet. -Ebből, valahogyan rájöttem.

-Jó na ne legyél rám mérges.

-Nem rád vagyok mérges, hanem Stefanra vagyok dühös, mert engem talált el azzal a hülye fejével. -ültem le a padra.

-Csak súrolt, nem talált el. -javított ki.

-Akkor is rohadtul fáj. Mázli, hogy nem szúrta el az akciót. -próbáltam lehúzni magamról a bőr egybe részes ruha felsőjét. -Segítenél áthúzni a kötésen?

-Persze. -emelte át az anyagot a gézen. -Tudom, hogy a család "szent és sérthetetlen", de ezt, hogy fogod otthon kimagyarázni? -kérdezte.

-Nem tudom, majd kitalálok valamit. Az viszont biztos, hogy miután letusoltam megyek és belevágom a kis fejszém ennek a zöldfülűnek a karjába. -mentem be a zuhanyfülkékhez fehérneműben és a törölközőmmel.

Letusoltam, felvettem a lime zöld toppom és a fekete háromnegyedes elasz nadrágom, majd kimentem vissza Alice-hez.

-Ide dobnád a hajszárítóm?

-Persze.

-Köszi. -kaptam el.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy belevágod a kis fejszét Stefanban? -kérdezte.

-Ilyenekkel nem gyakran szoktam viccelődni. -kezdtem szárítani a hajam.

-De most komolyan, ebből gond is lehet. -aggodalmaskodott.

-Apró baleset lesz csak. Meg különben is. Szemet szemért, fogat fogért. -húztam meg vállam.

-Gonosz vagy.

-Ne így vélekednél, ha fordított helyzetben lennél.

-Az lehet, de nem is vágnék belé semmit. -gondolkozott el. -Soha se dönts, ha mérges vagy...

-És sohase ígérj, ha boldog vagy. Tudom tudom.

Sóhajtottam egyet és megráztam a fejem, majd lekapcsoltam a hajszárítót.

-Csak a te kedvedért alszom rá egyet, viszont, ha még egyszer ilyen előfordul, akkor meg fogok gondolkodni. -tettem el cuccaimat a helyükre.

-Oké. -mosolygott.

-Na szia, megyek haza, mert még tanulnom is kéne.

-Szia. -ölelt meg.

A lifthez érve, éppen össze futottam Stefannal, aki nagy ívben került ki.

-Nem kell félned. Alice megmentett a napi napra. -mondtam, de rá se néztem, csak beszálltam a liftbe és megnyomtam a gombot.

>Stefan (szemszöge) és Alice<

-Szia. -köszöntem.

-Hali, látod, még épen vagy. -mondta Alice.

-Igen, és köszi, Gwen mondta, hogy te jártál közben.

-Semmiség, de legközelebb, már nem menekülsz meg.

-Azt gondoltam, amúgy mit akart csinálni, csak, hogy mire készülhetek.

-Beléd akarta vágni a kis fejszét. -nézett rám és várta, hogy mit reagálok.

-Akkor felkészülök a legrosszabbra, ha még egyszer ilyen véletlenül előfordul.

-Nyugi. -karolt belém. -Az öccse is még él. -nevetett. -Amiért megmentettelek a kis fejszétől, elárulod, hogy hogyan sikerült meglőnöd?

-Öhm... hát az úgy volt, hogy...

-Gwen, Alice, Stefan-