Emlékek: 2.rész: Töri óra szökevénye

"Az új dolgok, olykor pozitívak, máskor negatívak, vagy össze jön, vagy nem. Azonban sohase dönts az elején, várd meg, hogy kibontakozzon és kimutassa a teljes valóját."

/Evy Dean/

*************************************************

A töri teremben ültünk és vártuk, hogy bejöjjön az általam és az osztály nagy része által egy cseppet sem kedvelt tanár Mr. Froletnom. A fent maradó egy két ember, akik lányok, mondhatni szívesebben nézik hátulról, mint előről. Ám ez nem is csoda, mivel ő a legfiatalabb tanárunk, 27 éves és szingli.

-Már tíz percet késik. -mondta Lydi.

-Remélem valaki megmérgezte a fehérjeporát. -dünnyögtem az órát nézve.

-A kis gonosz mindenedet. -döbbent meg Nicy.

-Lehet, hogy gonosz, de igaza van Gwen-nek. -fordult hátra Kevin.

-Jó, tőled elfogadom, de csajok, nem igaz, hogy nem néz ki jól. -ábrándos szemei előtt valószínű, hogy Froletnom hátsófelét látta.

-Én enyhe túlzásnak érzem azt, hogy "jól néz ki". -mutatott újával idézőjelet Lydi.

-Most miért?! -nyafogott Nicy. -Gwen légyszi védjél meg... Gwen... Gwen! -kezdett integetni arcom előtt, amivel kizökkentett bambulásomból.

-Igen? -ráztam meg kicsit a fejem.

-Volnál szíves megvédeni? -nézett rám Nicy, Lydi, pedig mögüle tátogta, hogy "Nem néz ki jól".

-Öhmmm... -kezdtem gondolkodni, de nem volt sok időm, mivel kivágódott az ajtó és beviharzott rajta Froletnom.

Mindenki a helyére ment és felvette az alvó és unott pozíciót.

-Bocsi, megbeszélés volt. Miért nem képesek ezek előre szólni. -mondta az utolsó mondatot csak hangos megjegyzésként magának.

-Szerintem szóltak, csak te felejtetted el a borsó méretű agyaddal. -motyogtam halkan.

Elkezdődött az óra, politika, politika és politika a lehető legunalmasabb és legszárazabb formában, megspékelve Froletnom, már ezerszer hallott gyenge poénjaival, amik közül párat, már álmomból felébresztve is tudok. Ezek közül pár:

- Mi a legjobb fizikai megfigyelés a politikusoktól?
- Az üres fejnek jobb az akusztikája.

A csiga és a kecske sétálnak a parlament felé, és amint beszélgetnek, kiderül, hogy mindketten segédnek akarnak jelentkezni egy politikushoz. Mikor már kifelé jönnek, újra összetalálkoznak, és a csiga örömmel meséli, hogy felvették.

- Hát hogyhogy felvettek?
- Figyelj kecske, itt csúszni-mászni kell tudni, nem mekegni!
- Mi a különbség a cirkusz és a Parlament között?
- ???
- A cirkuszban okos emberek hülyéskednek, a Parlamentben meg hülye emberek okoskodnak.

Ezeknek mi értelme, azt a mai napig nem tudom.

Szemeim már, kezdtek leragadni, amikor megrezdült zsebemben a telefonom. Nem néztem meg, hogy ki hív, csak kinyomtam és vissza merültem alfa állapotomba. Pár perc múlva ismét rezegni kezdett, amit szintén nem néztem meg. Ismét hívott valaki.

-Mmmm... Ki a franc hívogat? -mérgelődtem magamban.

Kivettem telefonom a zsebemből és megnéztem. Már letette az illető, azonban érkezett egy üzenetem is. Megnyitottam és elolvastam a tömör SMS-t.

"GYERE A TÓ VÉGÉHEZ! SIESS!"

-Végre valami izgalom. -mosolyodtam el magamba.

Elővettem táskámból az innivalóm, majd ittam belőle egy kortyot. Töri órán megengedett volt az evés ivás és minden egyéb tevékenység. Egy idő után émelyegni kezdtem és homályos lett minden.

-Gwen jól vagy? -kérdezte suttogva Lydi, aki a padtársam volt.

-Nem igazán. -mondtam erőtlenül.

-Tanár úr! Gwen rosszul van. Kikísérhetem a mosdóba?

-Persze menjetek. -mondta ránk se nézve.

Eltámolyogtam a mosdóig, majd ismét ittam a vizemből, amitől kissé jobban lettem. Lydi vissza ment az osztályba, szólni, hogy elmegyek és kihozza a cuccom. Elköszöntünk, majd, mikor láttam, hogy már nem figyel, elindultam a tó vége felé, ahogy egy fekete kocsi állt. Oda sétáltam és beszálltam.

-Elég lett volna egy üzenet. -mosolyogtam Josh-ra.

-Ha azt küldöm, akkor nem nézed meg. -indított.

-És mi ennyire fontos? -kérdeztem.

-Két dolog is, de még előtte, hogyan sikerült megszöknöd? -érdeklődött.

-Melany legújabb bogyójával. -mosolyogtam. -Nem tudom, hogyan csinálja, de ügyes. Viszont most nem ez a legfontosabb.

-Persze. Bár a múltkori akció nem sikerült, de most kaptunk még egy lehetőséget, a nyomkövetőnek hála. Alice megtalálta Mahadin búvóhelyét, ahol elkaphatnánk.

-Remek, de ez miért nem ért rá suli után? Ne értsd félre, nagyon örülök, hogy megszabadultam annak az agyilag nulla tanárnak az órájáról, csak... na.

-3 óra múlva elhagyja az országot és utána már nem a mi hatáskörünk alatt van.

-Áhh... értem. Akkor központ és irány a helyszín. -sóhajtottam.

-Bezony és már itt is vagyunk. -állította le a kocsit egy sötét garázs szerűségben.

Pár másodperc múlva süllyedni kezdtünk, majd fény gyúlt, kiszálltunk az autóból, majd bementünk az egyetlen ajtón és a központ várójában lyukadtunk ki.

-Szia Anne. -köszöntem.

-Itt a belépő kártyád. -adta oda.

-Köszi. -mosolyogtam.

Beszálltunk a liftbe, majd irány a 7. emelet. Egy ideig csendben mentünk.

-Tényleg és mi a másik fontos dolog? -törtem meg a némaságot.

-Igaz is. Nem felejtettél el valamit? -mosolygott maga elé.

Egy kicsit elgondolkoztam.

-Nem, tudtommal nem. -húztam meg vállaim.

-Ma kapunk új tagot a csapatba.

-Uhh tényleg. -Remélem normális lesz. -mondtam hangosan, de legbelül, imádkoztam, hogy ne mellém tegyék be, terepre, mert jobban szeretek egyedül dolgozni ebből a szempontból.

Halk csengőt hallottunk, majd kinyílt az ajtó, ami előtt Alice állt.

-Hali. -mondta izgatottan. -Gyertek, már csak rátok vártunk.

Bementünk az 5-ös tárgyalóba, majd leültünk. Ott volt az egész csapat Melany, Alice és már mi ketten Josh-sal is. Rajtunk kívül még főnökünk, Patrick.

-Akkor, ha mindenki itt van akkor szeretném bemutatni nektek az új társatokat. -nyitotta ki a hátsó ajtót, ami egy másik szobába nyílt.

Egy középmagas, olyan 180 centi körüli, sötét színe, kékes-zöld szemű fiatal srác lépett be.

-Ő Stefan. Két éves terpre való felkészítésben volt része...

-Na nem... -mondtam magamba.

-Lövészet...

-Ezt nem tehetik velem... -folytattam tovább belső monológom.

-És ehhez hasonlók, de Gwen, te tökéletesen tudod, hiszen te is ugyan ott voltál. Ebből gondolom, rájöttél, hogy azonos a feladatotok, így társak lesztek. Nem is húzom tovább az időt, ugyan is sietnetek kell, ahogyan hallottam. Stefan-t is veletek megy. Jó munkát. -mondta és kiment.

-Köszönjük. -visszhangoztuk sorban.

-Akkor irány a ruhákért. -mondta lelkesen Melany.

-Én meg hozom a többit. -sietett el Alice.

-Lent várlak. Bocsi, titeket, még meg kell szokni. -javította ki magát Josh.

-Pompás. -mondtam magamban. -Remélem jól kiképeztek.

Bár hiába gondoltam mind ezeket, jó képet vágtam a dologhoz.

-Üdv a csapatban. -mosolyogtam.

-Köszi. Te mióta vagy a tálján, mármint rendesen?

-2 éve.

-Akkor nem vagyok sokkal lemaradva. Te mennyi idős vagy?

-18.

-Én 19, akkor én vagyok a főnök. -jelentette ki.

-Azt te csak hiszed. -nevettem.

-Gwen-