Emlékek: 6.rész: Váratlan vendég

"Hiába hiszed, hogy te alakíthatod a dolgokat, váratlan dolgok mindig érhetnek"

/Evy Dean/

*************************************************

-Jó reggelt. -támolyogtam le a konyhába egy forró zuhany után, enyhén szólva is másnaposan.

Az óra már fél egyet ütött. Töltöttem magamnak egy nagy bögre kávét és a pultra könyökölve próbáltam felébredni. Már a fele bögre elfogyott, amikor észre vettem, hogy anya úgy futkos a konyhában, mint a mérgezett egér és lassan mindent különféle finomabbnál finomabb ételek fognak borítani.

-Anyu? -kezdtem bizonytalanul. -Miért csinálsz ennyi mindent?

-Holnap el kell utaznom egy teljes hétre és nem szeretném, ha éhen halnátok itt nekem. A másik, meg, hogy ma jönnek az új lakosok látogatóba. -az utóbbi mondat hallatán félre nyeltem a kávémat.

-Milyen új lakosok? -kérdeztem szapora köhögés közepette.

-Tudod, akik pár hete költöztek ide. Még te vetted észre a két utcával odább lévő villát egyszer futás közben. De már mondtam, hogy ma jönnek.

>Pár héttel ezelőtt<

 -Mi volt ma anyu? -kérdeztem, miközben pakoltuk ki a bevásárolt cuccokat.

-Képzeld találkoztam a boltban az egyik új lakóssal, Kristennek hívják, akiké az a nagy ház pár utcával odébb.

-És milyen? -érdeklődtem.

-Nagyon barátságos, csinos és kedves, olyan hasonló korúak lehetünk. Bár inkább fiatalabb nálam. Van egy fiúk.

-Valóban?

-Igen, vele nem találkoztam, de megbeszéltük Kristennel, hogy, egyik hétvégén átjönnek és akkor jobban is megismerhetjük egymást.

>A jelenben<

Felmentem, barátommal (kávés bögrémmel) a szobámba és neki láttam, szomszéd riogató kinézetemet átalakítani elviselhetővé. Egy rövidnadrágot és egy színes pólót vettem fel, de a hozzá általában viselt saru helyett, most az itthoni papucsomat vettem fel. Mindeközben anyu végzett a konyhában és felöltöztette Edet és vagy negyvenszer megkérte, hogy ne csináljon semmit rosszaságot, amit persze a kis rosszcsont meg is ígért, de hogy be is tartja-e az már más kérdés. Csak reménykedni lehet, hogy igen. A fejfájásom, bár enyhült, de még mindig elég rossz és ezen, már a gyógyszer sem segít.
Csengettek. Végre itt vannak. A lépcsőn lefelé menet, folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy "Gwen túl fogod élni, csak rövid ideig lesznek itt. Jó képet vágsz a dolgokhoz és kész.", nem igazán rajongtam az ötletért, hogy vendégek jönnek, de nem volt mit tenni. Levonszoltam magamat és mosolyogva üdvözöltem a vendégeket, majd tovább beszélgettünk a nappaliban. Aranyos egy házaspár. Kedvesek, jókedvűek és mi tagadás beszédesek. Mondták, hogy a fiúk, majd később jön, mert este későn ért haza és még nem tudott kikelni az ágyból, amiért sűrűn bocsánatot kértek. Talán egy óra telhetett el, vagy másfél, mikor újra csengettek.

-Á ez biztos a fiúnk lesz. Már épp ideje volt. -mondta Kristen és Klaus.

-Gwen, légyszíves kinyitnád? -nézett rám anyu.

-Persze. -álltam fel a kanapéról.

Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.

-Szia te bizonyára... Stefan?!

-Gwen?! -néztünk egymásra döbbenten.

-Nem ismerjük egymást. -suttogtam össze szorított fogakkal. -Gyere.

Még akart valamit mondani, de hátat fordítottam neki és bementünk a nappaliba.

-Áh igen. -mosolygott Kristen. -Bemutatom a fiúnkat, Stefant.

Az ezek után eltelt idő alatt Stefan, majdnem csak, hogy folyamatosan engem beszéltetett, aminek én nem igazán örültem, elfoglalta szememben a "Dúsgazdag, tenyérbemászó, felfújt hólyag" kitüntetést. A szülei, viszont nagyon rendesek. Hogyan lehet, hogy két ilyen aranyos és kedves embernek egy ilyen bunkó fia legyen. Ha még nem éreztem volna elég jól magam, akkor még itt van nekem anyum. Akit szeretek, de e pillanatban nem szívleltem. Miután elmentek és pakolni kezdtünk anyu elkezdte ragozni, hogy  Stefan milyen cuki, aranyos, kedves és stb. Mi van mindenki megbolondult körülöttem, vagy csak és vagyok hülye?

Nagy nehezen felvonszoltam magamat a szobámba és szentül megfogadtam, hogy több ilyen hétvégét nem csinálok, ma éjszaka, pedig kialszom magam. A legnagyobb ok erre a fürdőszobai tükör volt, ami egy felmosó rongyot mutatott nem engem. Katasztrófa. A jó viszont, hogy Ed is tudja, hogy ilyenkor jobb nem szekálni engem és ezt tiszteletben is tartja. Szeretem az öcsémet.

-Gwen-