Emlékek: 2.rész: Töri óra szökevénye

"Az új dolgok, olykor pozitívak, máskor negatívak, vagy össze jön, vagy nem. Azonban sohase dönts az elején, várd meg, hogy kibontakozzon és kimutassa a teljes valóját."

/Evy Dean/

*************************************************

A töri teremben ültünk és vártuk, hogy bejöjjön az általam és az osztály nagy része által egy cseppet sem kedvelt tanár Mr. Froletnom. A fent maradó egy két ember, akik lányok, mondhatni szívesebben nézik hátulról, mint előről. Ám ez nem is csoda, mivel ő a legfiatalabb tanárunk, 27 éves és szingli.

-Már tíz percet késik. -mondta Lydi.

-Remélem valaki megmérgezte a fehérjeporát. -dünnyögtem az órát nézve.

-A kis gonosz mindenedet. -döbbent meg Nicy.

-Lehet, hogy gonosz, de igaza van Gwen-nek. -fordult hátra Kevin.

-Jó, tőled elfogadom, de csajok, nem igaz, hogy nem néz ki jól. -ábrándos szemei előtt valószínű, hogy Froletnom hátsófelét látta.

-Én enyhe túlzásnak érzem azt, hogy "jól néz ki". -mutatott újával idézőjelet Lydi.

-Most miért?! -nyafogott Nicy. -Gwen légyszi védjél meg... Gwen... Gwen! -kezdett integetni arcom előtt, amivel kizökkentett bambulásomból.

-Igen? -ráztam meg kicsit a fejem.

-Volnál szíves megvédeni? -nézett rám Nicy, Lydi, pedig mögüle tátogta, hogy "Nem néz ki jól".

-Öhmmm... -kezdtem gondolkodni, de nem volt sok időm, mivel kivágódott az ajtó és beviharzott rajta Froletnom.

Mindenki a helyére ment és felvette az alvó és unott pozíciót.

-Bocsi, megbeszélés volt. Miért nem képesek ezek előre szólni. -mondta az utolsó mondatot csak hangos megjegyzésként magának.

-Szerintem szóltak, csak te felejtetted el a borsó méretű agyaddal. -motyogtam halkan.

Elkezdődött az óra, politika, politika és politika a lehető legunalmasabb és legszárazabb formában, megspékelve Froletnom, már ezerszer hallott gyenge poénjaival, amik közül párat, már álmomból felébresztve is tudok. Ezek közül pár:

- Mi a legjobb fizikai megfigyelés a politikusoktól?
- Az üres fejnek jobb az akusztikája.

A csiga és a kecske sétálnak a parlament felé, és amint beszélgetnek, kiderül, hogy mindketten segédnek akarnak jelentkezni egy politikushoz. Mikor már kifelé jönnek, újra összetalálkoznak, és a csiga örömmel meséli, hogy felvették.

- Hát hogyhogy felvettek?
- Figyelj kecske, itt csúszni-mászni kell tudni, nem mekegni!
- Mi a különbség a cirkusz és a Parlament között?
- ???
- A cirkuszban okos emberek hülyéskednek, a Parlamentben meg hülye emberek okoskodnak.

Ezeknek mi értelme, azt a mai napig nem tudom.

Szemeim már, kezdtek leragadni, amikor megrezdült zsebemben a telefonom. Nem néztem meg, hogy ki hív, csak kinyomtam és vissza merültem alfa állapotomba. Pár perc múlva ismét rezegni kezdett, amit szintén nem néztem meg. Ismét hívott valaki.

-Mmmm... Ki a franc hívogat? -mérgelődtem magamban.

Kivettem telefonom a zsebemből és megnéztem. Már letette az illető, azonban érkezett egy üzenetem is. Megnyitottam és elolvastam a tömör SMS-t.

"GYERE A TÓ VÉGÉHEZ! SIESS!"

-Végre valami izgalom. -mosolyodtam el magamba.

Elővettem táskámból az innivalóm, majd ittam belőle egy kortyot. Töri órán megengedett volt az evés ivás és minden egyéb tevékenység. Egy idő után émelyegni kezdtem és homályos lett minden.

-Gwen jól vagy? -kérdezte suttogva Lydi, aki a padtársam volt.

-Nem igazán. -mondtam erőtlenül.

-Tanár úr! Gwen rosszul van. Kikísérhetem a mosdóba?

-Persze menjetek. -mondta ránk se nézve.

Eltámolyogtam a mosdóig, majd ismét ittam a vizemből, amitől kissé jobban lettem. Lydi vissza ment az osztályba, szólni, hogy elmegyek és kihozza a cuccom. Elköszöntünk, majd, mikor láttam, hogy már nem figyel, elindultam a tó vége felé, ahogy egy fekete kocsi állt. Oda sétáltam és beszálltam.

-Elég lett volna egy üzenet. -mosolyogtam Josh-ra.

-Ha azt küldöm, akkor nem nézed meg. -indított.

-És mi ennyire fontos? -kérdeztem.

-Két dolog is, de még előtte, hogyan sikerült megszöknöd? -érdeklődött.

-Melany legújabb bogyójával. -mosolyogtam. -Nem tudom, hogyan csinálja, de ügyes. Viszont most nem ez a legfontosabb.

-Persze. Bár a múltkori akció nem sikerült, de most kaptunk még egy lehetőséget, a nyomkövetőnek hála. Alice megtalálta Mahadin búvóhelyét, ahol elkaphatnánk.

-Remek, de ez miért nem ért rá suli után? Ne értsd félre, nagyon örülök, hogy megszabadultam annak az agyilag nulla tanárnak az órájáról, csak... na.

-3 óra múlva elhagyja az országot és utána már nem a mi hatáskörünk alatt van.

-Áhh... értem. Akkor központ és irány a helyszín. -sóhajtottam.

-Bezony és már itt is vagyunk. -állította le a kocsit egy sötét garázs szerűségben.

Pár másodperc múlva süllyedni kezdtünk, majd fény gyúlt, kiszálltunk az autóból, majd bementünk az egyetlen ajtón és a központ várójában lyukadtunk ki.

-Szia Anne. -köszöntem.

-Itt a belépő kártyád. -adta oda.

-Köszi. -mosolyogtam.

Beszálltunk a liftbe, majd irány a 7. emelet. Egy ideig csendben mentünk.

-Tényleg és mi a másik fontos dolog? -törtem meg a némaságot.

-Igaz is. Nem felejtettél el valamit? -mosolygott maga elé.

Egy kicsit elgondolkoztam.

-Nem, tudtommal nem. -húztam meg vállaim.

-Ma kapunk új tagot a csapatba.

-Uhh tényleg. -Remélem normális lesz. -mondtam hangosan, de legbelül, imádkoztam, hogy ne mellém tegyék be, terepre, mert jobban szeretek egyedül dolgozni ebből a szempontból.

Halk csengőt hallottunk, majd kinyílt az ajtó, ami előtt Alice állt.

-Hali. -mondta izgatottan. -Gyertek, már csak rátok vártunk.

Bementünk az 5-ös tárgyalóba, majd leültünk. Ott volt az egész csapat Melany, Alice és már mi ketten Josh-sal is. Rajtunk kívül még főnökünk, Patrick.

-Akkor, ha mindenki itt van akkor szeretném bemutatni nektek az új társatokat. -nyitotta ki a hátsó ajtót, ami egy másik szobába nyílt.

Egy középmagas, olyan 180 centi körüli, sötét színe, kékes-zöld szemű fiatal srác lépett be.

-Ő Stefan. Két éves terpre való felkészítésben volt része...

-Na nem... -mondtam magamba.

-Lövészet...

-Ezt nem tehetik velem... -folytattam tovább belső monológom.

-És ehhez hasonlók, de Gwen, te tökéletesen tudod, hiszen te is ugyan ott voltál. Ebből gondolom, rájöttél, hogy azonos a feladatotok, így társak lesztek. Nem is húzom tovább az időt, ugyan is sietnetek kell, ahogyan hallottam. Stefan-t is veletek megy. Jó munkát. -mondta és kiment.

-Köszönjük. -visszhangoztuk sorban.

-Akkor irány a ruhákért. -mondta lelkesen Melany.

-Én meg hozom a többit. -sietett el Alice.

-Lent várlak. Bocsi, titeket, még meg kell szokni. -javította ki magát Josh.

-Pompás. -mondtam magamban. -Remélem jól kiképeztek.

Bár hiába gondoltam mind ezeket, jó képet vágtam a dologhoz.

-Üdv a csapatban. -mosolyogtam.

-Köszi. Te mióta vagy a tálján, mármint rendesen?

-2 éve.

-Akkor nem vagyok sokkal lemaradva. Te mennyi idős vagy?

-18.

-Én 19, akkor én vagyok a főnök. -jelentette ki.

-Azt te csak hiszed. -nevettem.

-Gwen-

Emlékek: 1.rész: A kezdet

Itt az első rész. Remélem várjátok, majd a folytatást, körülbelül egy héten belül hozom.

Mit ne mondjak, eléggé megszenvedtem a kezdéssel, csak egyszerű számítások szerint ez a nyolcadik változata az első résznek.

Légyszi írjátok meg megjegyzésben, hogy hogyan tetszett, sokat számítana vagy, ha oldalt szavaznátok, hogy, milyen az oldal.

Köszi Puszi: Evy

*************************************************

Gyönyörű hófehér ruha, hátam, csak egy tüll fedi és párcsipke minta és térdig érő egyszerű szoknya. Kezemben csokrom, ami enyhén tört fehér színekben játszott. Lábam alatt színes rózsaszirom szőnyeg. Lassan lépkedem előre, az oltár felé, ahol vár életem szerelme, akivel most össze kötöm életem. Már mióta ismerjük egymást, mégis csak most ért révbe kapcsolatunk, eleinte egyikőnk sem gondolta volna, hogy az oltárnál kötünk ki. Az első pillantás, mikor szemeink találkoztak, a csók, mi először csattant el köztünk, már már mind történelem, a saját történetünk, amit egy napló őriz, az én naplóm, azaz Gwen Naplója.

>>>3 évvel ezelőtt<<<

-Gwen! Ébredj fel! -ugrált az ágyamon az én édes drága öcsém.

-Hagyjál már! -mondtam álmosan és neki nyomtam a párnám.

-Ne már! -dobta vissza. -Szerintem ne várd meg anyát. Ő a lábadnál fogva húz ki az ágyadból. -ült le mellém.

Nem válaszoltam, csak próbáltam vissza aludni.

-Élsz még? -böködött meg egyik ujjával.

-Mmm... -búgtam a párnába.

Halkan kacagni kezdett és kiment a szobámból.

-Gwen! -kiabált fel anyum.

-Ébren vagyok! -mondtam, mert nem akartam, hogy ő jöjjön fel, mert öcsi nem hazudik, tényleg a lábamnál fogva húz ki az ágyból.

Álmosan ültem fel és a hajamba túrva néztem körül, még homályosan láttam, de folyamatosan tisztult a kép. Komótosan a szekrényemhez mentem és kivettem az iskolai egyenruhám, majd elmentem zuhanyozni. A hajamat kezdtem volna szárítani, de mikor bekapcsoltam a hajszárítót levegő helyett, liszt jött ki belőle, beterítve arcom, hajam és az összes körülöttem lévő tárgy.

-EDWARD GREENDAY!!! -kiabáltam.

Hamarosan nyílott az ajtó és megjelent anya, aki amint meglátott, olyan arckifejezést öltött, mint akit hátba vágtak.

-Hol van az a kis ördög fajzat, mert most esküszöm, hogy táskát csinálok belőle...

-Na, de Gwen, mégis csak az öcsédről van szó. -szakított félbe.

-Ó bocsi, akkor kabátot. -mondtam, majd megláttam, hogy anya mellé lép és, majd össze esik annyira nevet.

-Majd meglátjuk, hogy fogsz nevetni, amikor nyúzlak. -fenyegettem, de nem nagyon hatotta meg.

>30 perccel később<

-Sziasztok. -adott egy-egy puszit az arcunkra anya, majd elindultunk a buszmegállóba.

Némán mentünk egymás mellett, majd Ed törte meg a csendet, mikor, már majdnem a megállóhoz értünk.

-Ugye, csak vicceltél, amikor azt mondtad, hogy kabátot akarsz belőlem csinálni? -kérdezte.

-Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem.

-Úgysem tennéd meg. -próbált vagánykodni.

-Honnan veszed. -néztem rá.

Egy ideig farkas szemet nézett velem.

-Jó legyen... -adta be a derekát. -Két nap, amikor nem csinálok, semmi rosszat.

-Öt és nem lesz belőled táska. -kezdtem alkudozni.

-Három, mert úgysem tennéd meg.

-Hat, tegyél próbára, ideális kabát lennél.

-Négy, de tovább nem megyek.

-Rendben áll az alku. -ragadtam meg a kezét és már meg is volt alkudva.

-Hatig is elmentem volna. -mondta büszkén.

-Kettővel is megelégedtem volna. -mosolyogtam.

Oda értünk a megállóba, majd hamarosan jött a busz és lassan megérkeztünk a suliba. Elkísértem Ed-et az osztályáig, majd mentem a sajátomhoz.

-Sziasztok. -köszöntem Szabinának, Tony-nak és Nicole-nak.

Letettem cuccom a padra, majd előhalásztam a kulcsom. Felmentem a szekrényünkhöz, hogy betegyem kabátom és kivegyek pár tanszert.

-Szia Lydi. -hajtottam be a szekrényajtót.

-Ez nem ér. -nézett rám. -Hogy van az, hogy nem tudlak megijeszteni?

-Mondjuk, mert az utóbbi két napban ez az új hobbid? -ültem le a padra.

-Jogos. -tette be a kabátját.

-Hol van Kevin? -kérdeztem visszafelé menet a terembe.

-Dokinál van, asszem a harmadik órára már jön, de tegnap mondta.

-Jó biztos, csak kiment a fejemből.

>Suli után<

Szabin és Tony edzésre mentek, így csak négyen mentünk ki a parkba.

-Ha még egy percet fekszünk itt, akkor el fogok aludni. -mondta Lydi.

-Én már alszom. -mondta Kevin.

Elkezdtem enyhén lökdösni.

-Mi van? -kérdezte.

-Ne aludj el... -mosolyogtam csukott szemmel.

Árnyék vetült arcomra.

-Ne már... -nyitottam ki szemem.

Keze arcom felé volt tartva. Ellöktem, de egy kicsit túl lőttem a célon, mivel, karommal mellkason vágtam szegényt.

-Auh... -szisszent fel.

-Ti meg, mit műveltek? -kérdezte Nicy.

-Bocsi, nem így akartam. -ültem fel.

-Semmi gond... -mondta, alakadó hangon. -Csak azt szeretném tudni, hogy mióta ütsz te ilyen erősen.

-Na szép... kijövünk a parkba és verekedtek. -nézett ránk, rosszallóan.

-Nicole ne akarj az anyám lenni. Anyuból egy is sok néha, nem hogy kettő. -mosolyogtam.

-Ebben van valami. -ült fel Kevin.

Egy ideig még beszélgettünk, majd elindultunk a busz pályaudvar felé. Elköszöntünk egymástól, majd mindenki, ment haza. Lydi és Kiev egy busszal mentek, Nicy-ért jöttek kocsival, mint mindig, én, pedig kigyalogoltam az utolsó buszmegállóhoz.

Délután, még vissza jöttem Ed-ért a suliba, mivel, ő még négyig van bent. Utána mentem a szokásos, napi edzésre, amibe a falmászás is beletartozott. A kedvencem.

-Gwen-

A történet Gwendolyn Greenday-ről szól. Egy átlagos húszon éves gimnazista lányról, aki szeret a barátaival lenni, falat mászni. Öccsével elválaszthatatlan jó barátok, bár 12 év van köztük, mégis nagyon szeretik egymást. Ed leggyakrabban úgy fejezi ki nővére iránti szeretetét, hogy ahol csak tud csínyeket és csapdákat állít elé. Gwen édesanyjával Tia-val szintén jó kapcsolatban van, gyakran segít neki a házi munkában, ott ahol csak tud és mindent megosztanak egymással. Ezzel ellentétben édesapjával nincsen valami jó kapcsolatban, bár ehhez az is hozzá járul, hogy Arthur nagyon ritkán van otthon és akkor is szigorú a gyerekeivel, gyakran 3-4 hónapig elmegy dolgozni és csak 1-2 hétre jön haza. Az iskolában Gwen-nek sok barátja van, de akikkel a legtöbb időt tölti ők, Lydia McLen, Szabina Montero, Tony Lielen, Nicole Winten és Kevin Grimes. Szinte minden nap mennek valahová, de csak hétvégenként járnak össze mind a hatan és természetesen az órák közti szünetekben. Bármennyire is úgy tűnhet, hogy ez a történet egy hétköznapi lányról szól, akit mindenhol megtalálni, de ez korán sem igaz. Gwen kettős életet él, amiről, csak ő maga és a vele egy életet folytatók tudnak. Egy titkos kém társaságnak dolgozik, már 4 éve. Josh, Alice, Stefan és Gwen, ők alkotnak egy csapatot és egy baráti kört. Kalandok, veszélyek, szerelem, viszályok, csalódás, új felfedezések és kapcsolatok kísérik Gwen és társai útját, mind a két életében.

Hát akkor nagyjából erről fog szólni az én kis történetem. A fejezetekhez, mindig fog tartozni egy zene, ami Gwen lejátszási listájába tartozik és egy fejezet, amit szintén ő ír. Remélem, hogy sokan fogjátok, majd olvasni és kommentelni is fogtok, ha esetleg kérdésetek vagy kérésetek lenne a történettel, vagy mással kapcsolatban, megjegyzésben nyugodtan, de akár meg is írhatod a neved és megkereslek facebook-on/twitter-en.