Emlékek: 5.rész: Buli van bébi

"Hétvége a szabadság és a barátok szent ünnepe. Ki kell, használni, mert nem tudod, mikor mi fog történni és a legnagyobb buliból, nem maradhatsz ki."

/Evy Dean/

*************************************************

Végre hétvége! Már csak pár hét van hátra a suliból és tanulni valónk is alig van, ezért úgy döntöttünk, ha már senkinek sincsen dolga szombat estére, elmegyünk bulizni mind a hatan. Természetesen ez nem úgy néz ki, hogy a sárga földig vedeljük magunkat és öntudatlan állapotban minden félét csinálunk. Kizárólag normál szórakozás a pia pedig, csak az alap hangulatért van, de mértékkel. Úgy beszéltük meg, hogy 11-kor találkozunk a városban lévő Maranvica Disco & Bar előtt és úgy megyünk be együtt.

>Szombat este fél kilenc<

-Ed add vissza a sminkes cuccom, mert esküszöm, úgy seggbe rúglak, hogy Kínáig repülsz. -kiabáltam vele, a csukott ajtón keresztül.

Hajam törölközőbe volt csavarva, akár csak testem, mivel nem rég szálltam ki a zuhany alól. Egy kis ideig vártam, de nem érkezett válasz.

-Ed! -kiabáltam. -Ne akard, hogy betörjem az ajtódat.

-Gwen, hagyd már az öcsédet. -szólt rám anya.

-Még, hogy én hagyjam békén?! -keltem ki magamból. -Elveszi a cuccaimat és még én hagyjam békén?!

Megrázta a fejét és az ajtóhoz lépett. Kopogott rajta hármat, majd halk, de tekintélyt parancsoló hangon szólalt meg.

-Edward Greenday. Legyél olyan szíves és add vissza a nővérednek a cuccát, amit elvettél, mert, ha nem teszed meg ezt 10 másodpercen belül, akkor két hónapig nem mehetsz át egyik barátodhoz sem és ők sem jöhetnek, plusz egy kis szobafogsággal is megtoldhatom ezt az egészet. Szóval... 10... 9... 8... -kezdett vissza számolni. - 4... 3... 2...

Kinyílott az ajtó és nekem repült a sminkes táskám, majd vissza is csukódott.

-Köszönjük. -mondta anyu. -Ennyi, nem kell vele kiabálni. Amúgy nem tudod, hogy mi baja van mostanság?

-Most már tudom. Nem, de az biztos, hogy valami nem oké, én viszont készülődöm, mert Lydi hamarosan itt van és még sehogy sem állok. -vettem a fürdőszoba felé az irányt, hogy megcsináljam a sminkem.

Éppen végeztem, mikor Lydi megérkezett. Azért, jött, mert megbeszéltük, hogy együtt megyünk, meg, hogy segítünk egymásnak a készülődésben. Elsőnek a hajunkat csináltuk meg. Lydi az enyémét, én az övét. Én kivasaltam neki és tettem bele egy fonatot, míg ő begöndörítette és felül fonta az én hajamat. Mikor ezzel készen lettünk elkezdtük kiválogatni a megfelelő ruhákat.

Természetesen ilyenkor, mindig érvénybe lét, az örök szabály, miszerint a lányoknak egy darab göncük sincs, amit fel lehetne venni és ezt a nagy semmit nem tudják hol tárolni. Jellemző.
Lydivel kezdtük, mert ő hozott magával ruhát, csak cipőt és kiegészítőket nem, ezért azt kezdtünk keresni. A jó hír, hogy bár magasságra eltérőek vagyunk a láb méretünk egyforma, amit már nem először használunk ki. A teljesen rózsaszín ruhához egy azonos színű magas sarkút és mellé fekete táskát és fülbevalót párosítottunk.
Utána következtem én. Hát, mit ne mondjak, szinte az egész szekrényt kipakoltuk, mire meglett a ruhám. Kétrészes, a felső egy ujjatlan topp, fehér alapon, vörös és lila virágok. Alulra egy fekete tüllös szoknya.
Hasam kicsit kilóg, de nem baj. Egy nyaklánc, fülbevaló és gyűrűk hozzá. A cipő fekete, hátulja ezüstös.

Mire mind a ketten felöltöztünk az óra, már negyed 11-et mutatott. Elköszöntem anyumtól és elindultunk. Mikor a clubhoz értünk, már ott volt Szabin és Tony. Majd hamarosan megérkezett Nicy és Kevin is. Aztán bementünk elfoglaltunk egy asztalt és mindenki megrendelte az első körét. Imádom a koktélokat, annyira szépen néznek ki, olyan színesek, érdekesek, szépek, meg minden.

Meg maga a bár is kulturáltabb, mint egy disco. Itt nem fetrengenek, üvöltöznek, rongálnak és hánynak össze vissza a vendégek, hanem normális emberi módon szórakoznak, ahogyan mi is tesszük. A harmadik körig csak beszélgettünk, majd Nicy megkezdve a sort elindult táncolni, innentől, pedig mindenki követte. Nem tudom mennyi idő telt el, de tény, hogy sok, mert a bár is egyre jobban telt meg és ez már jócskán, azt jelenti, hogy éjfélt már elhagytuk.

-Elmegyek inni valamit! -kiabáltam Nicynek, mert hangos volt a zene.

Egyenesen megcéloztam a pultot és átverekedtem magamat a tömegen. Kértem egy italt, majd kicsit leültem, hogy megigazítsam cipőmet, mert már egy kicsit kezdett benne fájni a lábam. Miután megittam italom, vissza indultam a táncparkett felé, azonban egy kicsit ittasabb srác megállított.

-Helló cica. Van gazdád? Mert én szívesen lennék. -kezdett közelebb hajolni hozzám, de egy egyszerű mozdulattal odább löktem.

-Bocsi, már van. Tuskókkal, meg nem állok le beszélgetni.

Bele vetettem magam ismét a tömegbe. Egy darabig táncoltunk, majd miután siker megtalálnunk egymást, úgy döntöttünk egy kicsit leülünk mindannyian pihegni, aztán lassan indulunk.

-Akkor én elmegyek mindenkinek még egy körért. Egy búcsú italért. -álltam fel.

A pultnál kértem mindenkinek, amit mondott, majd miközben vártam, érdekes beszélgetést hallottam.

-Nézd megint itt van az a csaj. -mondta az ittas srác.

-Figyelj, most megmutatom, hogyan kell ezt csinálni. -válaszolta, vélhetőleg a haverja.

-Helló, szépség. Meghívhatlak egy körre? -kérdezte, ezt már tőlem.

-Ép most rendeltem, úgyhogy köszi, de nem. -mondtam rá sem nézve.

Nem igazán vagyok vevő az ilyenekre.

-Ezek szerint van partnered. -folytatta tovább.

-Nincsen, a barátaimmal vagyok. -mondtam.

-Ez esetben nem bánják, ha elrabollak néhány percre. -fogta meg csuklómat és húzott is volna magával, de vissza kézből pofon vágtam. Majd, miután rám nézett, jobban megnéztem arcát.

 -Stefan?

-Gwen? -nézett rám hasonló meglepettséggel. -Te mit keresel itt?

-Bulizok a barátaimmal? -kérdeztem cinikusan.

-Ezt most miért kellett?

-Nem díjaztam a felszedős dumádat, meg a múltkori este miatt is, amit nem itt fogunk megtárgyalni. Meg különben is a haverodnak nagyon tetszett. -mondtam.

-Itt vannak az italok. -szólt a pultos lány.

-Köszi, és ha megbocsájtasz akkor megyek vissza. -vettem át az italokat és az asztalunkhoz mentem.

Még elnevetgéltünk egy ideig, majd elbúcsúztunk és haza indultunk. Félúton le kellett vennem cipőmet, mert már lépni nem bírtam benne. Otthon, ruhástól dőltem de az ágyamba,mint akit fejbe vágtak egy baseball ütővel. Szép álmokat.

-Gwen-