Itt az első rész. Remélem várjátok, majd a folytatást, körülbelül egy héten belül hozom.
Mit ne mondjak, eléggé megszenvedtem a kezdéssel, csak egyszerű számítások szerint ez a nyolcadik változata az első résznek.
Légyszi írjátok meg megjegyzésben, hogy hogyan tetszett, sokat számítana vagy, ha oldalt szavaznátok, hogy, milyen az oldal.
Köszi Puszi: Evy
*************************************************
Gyönyörű hófehér ruha, hátam, csak egy tüll fedi és párcsipke minta és térdig érő egyszerű szoknya. Kezemben csokrom, ami enyhén tört fehér színekben játszott. Lábam alatt színes rózsaszirom szőnyeg. Lassan lépkedem előre, az oltár felé, ahol vár életem szerelme, akivel most össze kötöm életem. Már mióta ismerjük egymást, mégis csak most ért révbe kapcsolatunk, eleinte egyikőnk sem gondolta volna, hogy az oltárnál kötünk ki. Az első pillantás, mikor szemeink találkoztak, a csók, mi először csattant el köztünk, már már mind történelem, a saját történetünk, amit egy napló őriz, az én naplóm, azaz Gwen Naplója.
>>>3 évvel ezelőtt<<<
-Gwen! Ébredj fel! -ugrált az ágyamon az én édes drága öcsém.
-Hagyjál már! -mondtam álmosan és neki nyomtam a párnám.
-Ne már! -dobta vissza. -Szerintem ne várd meg anyát. Ő a lábadnál fogva húz ki az ágyadból. -ült le mellém.
Nem válaszoltam, csak próbáltam vissza aludni.
-Élsz még? -böködött meg egyik ujjával.
-Mmm... -búgtam a párnába.
Halkan kacagni kezdett és kiment a szobámból.
-Gwen! -kiabált fel anyum.
-Ébren vagyok! -mondtam, mert nem akartam, hogy ő jöjjön fel, mert öcsi nem hazudik, tényleg a lábamnál fogva húz ki az ágyból.
Álmosan ültem fel és a hajamba túrva néztem körül, még homályosan láttam, de folyamatosan tisztult a kép. Komótosan a szekrényemhez mentem és kivettem az iskolai egyenruhám, majd elmentem zuhanyozni. A hajamat kezdtem volna szárítani, de mikor bekapcsoltam a hajszárítót levegő helyett, liszt jött ki belőle, beterítve arcom, hajam és az összes körülöttem lévő tárgy.
-EDWARD GREENDAY!!! -kiabáltam.
Hamarosan nyílott az ajtó és megjelent anya, aki amint meglátott, olyan arckifejezést öltött, mint akit hátba vágtak.
-Hol van az a kis ördög fajzat, mert most esküszöm, hogy táskát csinálok belőle...
-Na, de Gwen, mégis csak az öcsédről van szó. -szakított félbe.
-Ó bocsi, akkor kabátot. -mondtam, majd megláttam, hogy anya mellé lép és, majd össze esik annyira nevet.
-Majd meglátjuk, hogy fogsz nevetni, amikor nyúzlak. -fenyegettem, de nem nagyon hatotta meg.
-EDWARD GREENDAY!!! -kiabáltam.
Hamarosan nyílott az ajtó és megjelent anya, aki amint meglátott, olyan arckifejezést öltött, mint akit hátba vágtak.
-Hol van az a kis ördög fajzat, mert most esküszöm, hogy táskát csinálok belőle...
-Na, de Gwen, mégis csak az öcsédről van szó. -szakított félbe.
-Ó bocsi, akkor kabátot. -mondtam, majd megláttam, hogy anya mellé lép és, majd össze esik annyira nevet.
-Majd meglátjuk, hogy fogsz nevetni, amikor nyúzlak. -fenyegettem, de nem nagyon hatotta meg.
>30 perccel később<
-Sziasztok. -adott egy-egy puszit az arcunkra anya, majd elindultunk a buszmegállóba.
Némán mentünk egymás mellett, majd Ed törte meg a csendet, mikor, már majdnem a megállóhoz értünk.
-Ugye, csak vicceltél, amikor azt mondtad, hogy kabátot akarsz belőlem csinálni? -kérdezte.
-Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem.
-Úgysem tennéd meg. -próbált vagánykodni.
-Honnan veszed. -néztem rá.
Egy ideig farkas szemet nézett velem.
-Jó legyen... -adta be a derekát. -Két nap, amikor nem csinálok, semmi rosszat.
-Öt és nem lesz belőled táska. -kezdtem alkudozni.
-Három, mert úgysem tennéd meg.
-Hat, tegyél próbára, ideális kabát lennél.
-Négy, de tovább nem megyek.
-Rendben áll az alku. -ragadtam meg a kezét és már meg is volt alkudva.
-Hatig is elmentem volna. -mondta büszkén.
-Kettővel is megelégedtem volna. -mosolyogtam.
Oda értünk a megállóba, majd hamarosan jött a busz és lassan megérkeztünk a suliba. Elkísértem Ed-et az osztályáig, majd mentem a sajátomhoz.
-Sziasztok. -köszöntem Szabinának, Tony-nak és Nicole-nak.
Letettem cuccom a padra, majd előhalásztam a kulcsom. Felmentem a szekrényünkhöz, hogy betegyem kabátom és kivegyek pár tanszert.
-Szia Lydi. -hajtottam be a szekrényajtót.
-Ez nem ér. -nézett rám. -Hogy van az, hogy nem tudlak megijeszteni?
-Mondjuk, mert az utóbbi két napban ez az új hobbid? -ültem le a padra.
-Jogos. -tette be a kabátját.
-Hol van Kevin? -kérdeztem visszafelé menet a terembe.
-Dokinál van, asszem a harmadik órára már jön, de tegnap mondta.
-Jó biztos, csak kiment a fejemből.
-Ha még egy percet fekszünk itt, akkor el fogok aludni. -mondta Lydi.
-Én már alszom. -mondta Kevin.
Elkezdtem enyhén lökdösni.
-Mi van? -kérdezte.
-Ne aludj el... -mosolyogtam csukott szemmel.
Árnyék vetült arcomra.
-Ne már... -nyitottam ki szemem.
Keze arcom felé volt tartva. Ellöktem, de egy kicsit túl lőttem a célon, mivel, karommal mellkason vágtam szegényt.
-Auh... -szisszent fel.
-Ti meg, mit műveltek? -kérdezte Nicy.
-Bocsi, nem így akartam. -ültem fel.
-Semmi gond... -mondta, alakadó hangon. -Csak azt szeretném tudni, hogy mióta ütsz te ilyen erősen.
-Na szép... kijövünk a parkba és verekedtek. -nézett ránk, rosszallóan.
-Nicole ne akarj az anyám lenni. Anyuból egy is sok néha, nem hogy kettő. -mosolyogtam.
-Ebben van valami. -ült fel Kevin.
Egy ideig még beszélgettünk, majd elindultunk a busz pályaudvar felé. Elköszöntünk egymástól, majd mindenki, ment haza. Lydi és Kiev egy busszal mentek, Nicy-ért jöttek kocsival, mint mindig, én, pedig kigyalogoltam az utolsó buszmegállóhoz.
Délután, még vissza jöttem Ed-ért a suliba, mivel, ő még négyig van bent. Utána mentem a szokásos, napi edzésre, amibe a falmászás is beletartozott. A kedvencem.
>Suli után<
Szabin és Tony edzésre mentek, így csak négyen mentünk ki a parkba.-Ha még egy percet fekszünk itt, akkor el fogok aludni. -mondta Lydi.
-Én már alszom. -mondta Kevin.
Elkezdtem enyhén lökdösni.
-Mi van? -kérdezte.
-Ne aludj el... -mosolyogtam csukott szemmel.
Árnyék vetült arcomra.
-Ne már... -nyitottam ki szemem.
Keze arcom felé volt tartva. Ellöktem, de egy kicsit túl lőttem a célon, mivel, karommal mellkason vágtam szegényt.
-Auh... -szisszent fel.
-Ti meg, mit műveltek? -kérdezte Nicy.
-Bocsi, nem így akartam. -ültem fel.
-Semmi gond... -mondta, alakadó hangon. -Csak azt szeretném tudni, hogy mióta ütsz te ilyen erősen.
-Na szép... kijövünk a parkba és verekedtek. -nézett ránk, rosszallóan.
-Nicole ne akarj az anyám lenni. Anyuból egy is sok néha, nem hogy kettő. -mosolyogtam.
-Ebben van valami. -ült fel Kevin.
Egy ideig még beszélgettünk, majd elindultunk a busz pályaudvar felé. Elköszöntünk egymástól, majd mindenki, ment haza. Lydi és Kiev egy busszal mentek, Nicy-ért jöttek kocsival, mint mindig, én, pedig kigyalogoltam az utolsó buszmegállóhoz.
Délután, még vissza jöttem Ed-ért a suliba, mivel, ő még négyig van bent. Utána mentem a szokásos, napi edzésre, amibe a falmászás is beletartozott. A kedvencem.
-Gwen-
